Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2018.11.15 Klubdélután

Klubdélután 2018. november 15. csütörtök 14 óra

 

  1. napirendi pont: Hősi halottak, emlékművek Gödöllőn. Előadó: Fábián Balázs néprajzkutató, a Városi Múzeum munkatársa

Előadónk elmondta, hogy gödöllői sétáink során sokszor megyünk el egy-egy szobor, emlékmű mellett, és nem is tudjuk azok keletkezésének történetét. Az elmúlt közel 200 év alatt sok véres háború, sokak halálával végződő fegyveres harc volt, melyeknek gödöllői áldozatai is voltak. Olyanok, akik katonaként vagy civilként gödöllői illetékességűek voltak, és olyanok is, akik a harci események következtében estek el Gödöllőn!

 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb csatája volt a szomszédos Isaszegen 1849. április 6-án. Ismereteink szerint kb. 800 osztrák, és kb. 1000 magyar katona vesztette életét a csatában, és nagyon sokan megsebesültek. A sebesültek ellátására Gödöllőn a kastélyban, annak közelében lévő szegényházban és még sok magánháznál is katonai kórházat, ápolóhelyet rendeztek be. A sebesültek közül 314-en haltak meg a sebeik miatt, vagy az időközben elterjedt tífuszban vagy kolerában. A halottakat 12 tömegsírban helyezték el úgy, hogy az elhunytak nevét nem tüntették, ma sem ismerjük a kilétüket!

Először 1861-ben, 7 évvel a kiegyezés előtt épült a református temetőben egy emlékmű a csatában elhunytak emlékére. Az emlékmű felirata ma már nem olvasható!

1882-ben az emlékművet átalakították. Majd első ízben 1890-ben alakult egy szoborbizottság annak érdekében, hogy a honvédek méltó emlékművet kapjanak, de ez a kezdeményezés akkor kifulladt. 1898-ban újra működésbe lépett a szoborbizottság, és ekkor már sikerült összegyűjteni az új emlékműre a pénzt. A 12 tömegsírból exhumálták a maradványokat és 2 sírban helyezték el azokat. Erre épült az emlékmű, mely jelenleg a Dózsa György úti temetőben látható.

A szobor ma sírokkal körülvéve áll egy hatalmas, kövekből kirakott sírhalom tetején. Az emlékmű két oldalán 3-3 honvédsírt alakítottak ki. Az emlékmű szobra egy ágyúnak dőlő, roskadó női alakot ábrázol, aki egy Kossuth-címeres hadizászlót tart a kezében a földnek irányítva. (forrás: Faludi Ildikó-Gödöllői kalauz).

 

A szabadságharc megtorlásának első áldozatai többek között azok a tábornokok voltak, akiket 1849. október 6-án kivégeztek, köztük a gödöllői születésű Török Ignácot is. A kivégzés után több mint 80 évvel Aradon exhumálták a maradványokat, Gödöllő szerette volna Török Ignác földi maradványait méltó módon eltemetni, és számára emlékművet emelni. Sajnos a maradványok nem kerültek haza, de akkorra már Gödöllőn elindult egy civil kezdeményezés, hogy a város szülöttéről megemlékezzenek.

Elsőként az akkor Tégla utcát átkeresztelték Török Ignác utcává. 1935-ben állították fel az első Török Ignác szobrot a városközpontban a jelenlegi Smarni Étterem épülete előtt.

1943-ban elbontották, mert az 1933-as Jamboree - Cserkésztalálkozó 10 éves évfordulójára készült cserkész emlékművet kívánták ezen a helyen felállítani!

Ekkor Török Ignác szobra raktárba került, majd 1949-ben újra felállították a jelenlegi helyére a Honvéd és a Török Ignác utca kereszteződésében kialakított kis emlékparkban.

A másik Török Ignác szobrot a városközpontban, a Török Ignác Gimnázium előtt emelték 1995-ben. A szobor Tóth Zoltán alkotása, a művész a tábornokot a komáromi vár térképének tanulmányozása közben örökítette meg.

 

Az 1848-49-es szabadságharcra emlékezünk a Táncsics Mihály út végén található Aradi Vértanúk Emlékfái alatt, ahol 13 mogyorófát ültettek a fiatalok 1997-ben.

 

Az I. világháborúban a feljegyzett adatok szerint 247 gödöllői lakos vesztette életét, 300 fő hadifogolytáborba került, és több százan sebesülten tértek haza a háborúból.

Már 1914-ben szeretett volna a város emlékművet emelni a háború áldozatainak emlékére Kőrösfői K. Aladár kezdeményezésére. Komoly emlékmű nem épült pénz hiányában, de határozat született, hogy amíg a szobor nem valósul meg, addig egy emlékkeresztet kell elhelyezni. 1914. november 1-én avatták fel a keresztet, mely fából készült, így az évek során ez a kereszt elkorhadt, elpusztult.  

A háború végével az egyházak, hivatalok, intézmények a saját halottaiknak emléktáblákat emeltek, amik még ma is láthatóak az ipartestület, a zsidó templom, az erdészeti hivatal, vagy a tűzoltóság épületének falán.

Majd 1927-ben született meg az a határozat, amelyben elrendelték egy I. világháborús emlékmű felállítását. 1930-ban avatták fel a szobrot a régi kocsipiac helyén, és a környeztében parkot alakítottak ki. Az avatás nagy esemény volt a városban, mert maga Horthy Miklós avatta fel az emlékművet, akinek egész családja megtisztelte a várost!

A szobor kálváriája 1950-ben indult, amikor a „Nem felejtünk, nem felejthetünk” feliratot és a koronát levésték róla, de maga a szobor az eredeti helyén maradhatott.

A 70-es években a főtéren nagy építkezések kezdődtek, akkor épült a kis-sztk, és az áruház.  A szobor a református temetőbe került, és itt volt egészen a 80-as évek végéig. 1987-ben került vissza eredeti helyére.

 

1935-ben határozat született egy országzászló emlékmű létrehozására, melyet eredetileg az 1933-as Jamboree-ra terveztek felállítani. A kastélykápolna mellé került, maga az emlékmű egy kőhalom, melyből egy 12 méteres zászlórúd áll ki.

 

A II. világháború szörnyűségei 1944-ig elkerülték a várost, de 1944 júliusában megkezdődtek a bombázások, szeptemberben már halálos áldozatok is voltak, novembertől pedig már aknával és ágyúval is lőtték a várost.

A közeli valkói erdőben 8 hétig állt a front, az egész erdőt elaknásították, még a mai napig lehet találni fel nem robbant aknát.

A szovjetek december 10-én léptek be a város határába és 12-re már el is foglalták azt.

A II. világháború áldozatainak száma meghaladta a 400 főt a zsidó deportáltakkal együtt.

1942-ben a háború elején már kezdték összeírni a háborúban elesették nevét, de később ez a kezdeményezés leállt.

1942-ig 12 fő hunyt el, a többi halott nevének összegyűjtése már csak a háború után kezdődött meg, és ekkor állítottak emlékművet az I. világháborús emlékművel szerves egységben.

1969-ig két szovjet katonai emlékmű is állt a főtéren, de az áruház építésekor az emlékműveket lebontották, a maradványokat exhumálták, és kivitték a Dózsa György úti temetőbe. Itt már csak egy emlékművet állítottak fel, a feliratán 46 katona neve szerepel, de 267 szovjet katona földi maradványait helyezték el itt.

 

A Premontrei Gimnázium és Kollégium területén 1945-ben létrehoztak egy hadifogolytábort. Rettenetes körülmények között sokszor 20-30 ezer ember élt itt, akik közül sokan a hidegtől és az élelmiszerhiánytól meghaltak, de hogy hol temették el őket, azt a mai napig nem tudjuk!

 

1956-ban a budapesti események során lelte halálát Balázsovicz András és Kiss Antal, és számos egyetemista, kiknek emléktáblát helyeztek el a volt rendőrség épületének falán 1996-ban és egy kopjafát is emeltek.

 

Az előadás után megtekintettük az emlékművekről készült fotókat, majd elnökünk megköszönte Fábián Balázsnak, hogy megtisztelte klubunkat, és megismertetett bennünket a város emlékműveinek történetével.

 

  1. napirendi pont: Kihirdetésre került, hogy a decemberi záró klubdélutánunk december 18-án, kedden lesz 16 órai kezdettel a Török Ignác Gimnázium Éttermében.
  2. napirendi pont: Hajnal Irén klubtag, idegenvezető beszámolt a 2018. évi kirándulásokról, és tájékoztatta a klubtagságot a 2019. évi tervezett kirándulásokról.
  3. napirendi pont: Születés-és névnapjukat ünneplő tagtársaink köszöntése. A köszöntések után vidáman beszélgettünk, kóstoltuk a finom süteményeket. Megtekintettük a Homoródi képek című fotókiállítás képeit, melyek a Homoródi Fotóklub és a Homoródszentmárton Község Önkormányzata által szervezett I. Homoródmenti Nemzetközi Fotótábor képeiből volt válogatás.

 

Írta: Mátrai Zsuzsa klubtag

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.