Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2018.10.18 Klubdélután

Klubdélután 2018. október 18. csütörtök 14 óra

 

  1. napirendi pont: A repülés és a gödöllői repülőtér története. Előadó: Lányi Aladár nyá. őrnagy, klubtag.

 

A repülés már a régi görögöket is izgatta, hiszen ismerjük Daidalosz és Ikarusz történetét az első kísérletekről.

 

Az igazi áttörést azonban 1903. december 17-én tették meg a Wright fivérek, amikor is másfél-két méterre felemelkedtek és 86 métert tettek meg a maguk készítette motorosrepülőgéppel.

 

A 10 évnyi fejlesztés után és az I. világháború alatt már kialakultak a katonai repülőgépek szakágai: a vadászgépek, felderítő-és futár repülőgépek, szállító gépek, a bombázók, és a vízirepülők is. Az I. világháborúban több ezer fiatal pilótát képeztek ki ezeknek a gépeknek a vezetésére.

 

A világháborút követően a vesztes államok légierejét megsemmisítették, mindennemű motoros gép használatát betiltották. A kiképzett pilótákat is „szélnek eresztették”, és ezeknek a fiataloknak - akiknek az életük része volt egykor a repülés - a későbbiekben nem volt lehetőségük a repülésre.

 

Ekkor Németországban egy pilóta, bizonyos Oscar Ursinus kimondta, „ha nem lehet motoros géppel repülni, akkor repülünk motor nélkül!” Így is lett, 1920-ban a Rhöne hegységben megkezdik a vitorlázó repülőgépek használatát. Magyarországon 1929-ben az úri osztály is átvette ezt a tematikát, és elindul a rendszeres vitorlázó repülés a Farkas-hegyen és a Hármashatár-hegyen, és folyamatosan keresték az alkalmas terepeket az egész országban. A Mátra után felfedezték a Gödöllői dombság adottságait is, hogy a Perőcoldal dombja kiválóan alkalmas a kezdő pilóták kiképzésére.

 

1933-ban Gödöllőn tartották a cserkész világtalálkozót, és a Jamboree vitorlázói számára kialakították a dombon a területet, vendégházat és hangárt is építettek. A leghíresebb gép a Karakán, mely a Jamboree ideje alatt került használatba. A repüléstörténet megőrzi Rotter Lajos nevét, aki a Karakánnal már az első napon 500-1000 méter magasságban repült. Egy lengyel vitorlázó másnap már 22 km-t tett meg és a budapesti Haller piacon landolt. Ezután szinte naponta megduplázták a teljesítményeket, Rotter még a 86 km-re lévő Szolnokra is eljutott. A Jamboree után a cserkészrepülősök visszaköltöztek a fahangárral és a repülőgépekkel a Hármashatárhegyre.

 

1935-ben Csermely Károly megnyitotta az Icarus repülő iskolát, melynek gyakorlati terepe a gödöllői repülőtér volt. 1936-ban egy Buick gépkocsi alvázzal csörlőznek is, és motorkerékpáron való vontatást is végrehajtottak.

 

1940-ben az iskola államosításra került, a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap átveszi, és katona alapkiképzést folytatott. A gödöllői reptéren a háborúig és alatta is élénk repülőélet folyt.

 

A II. világháború után ismét jött a repülési tilalom, a gépek zömét meg kellett semmisíteni!

 

1950-től 1963-ig ismét zajlott a vitorlázó repülőzés, és egyre inkább rendszeressé váltak az ejtőernyős ugrások, képzések, bajnokságok.

 

1963-ban a gödöllői reptér a Budapesti Ferihegyi reptér várakozó repülőtere lett, és ekkor betiltottak minden olyan repülőgépet, amelyen nem volt rádió, így megszűnt a vitorlázás.

 

Ekkor a Perőci reptér átalakult a budapesti ejtőernyős klubok bázisrepülőterévé. Az ejtőernyős sport úgy jött étre, hogy a háború alatt kiképzett számtalan ejtőernyős szeretett volna ugrani, így kimondták, hogy „csináljunk belőle sportot”.

 

1964-1990-ig a gödöllői repülőtér az ejtőernyősök egyik bázisa lett, naponta rengeteg ugrás volt. Volt úgy hogy 2-3 teljes gépnyi ernyős ereszkedett egy időben. Ekkor az ugrások „ingyenesek” voltak, de 1990-től már önköltséges lett ez a hobbi, ami azt jelenti, hogy ma már egy ugrás 10.000 Ft feletti költséget jelent. 

 

A fejlődés során megjelentek a légcellás ernyők (RL-10). Majd 1998-tól a kiselejtezett ernyőkből az ügyesek készítettek olyan ernyőket, amit valamilyen járművel pl. trabanttal felhúztak, megemelték 200-300 méter magasságba, majd leoldották a csörlőt, így szabadon, önállóan repültek. 

 

Az első, már repülésre tervezett ernyő a Gennar, melyben védő protektorokat helyeztek el. Később hátimotorral szerelték fel ezeket az ernyőket. Előadónk megemlítette Pichler Károly nevét, aki 8-10 liter üzemanyaggal 2,5-3 órát repült a magasban hátimotoros ernyőjével.

 

A gödöllői reptér napjainkban is üzemel, évente 2-3-szor van 20-30 ejtőernyős ugrás, és működik az amatőr repülőgép pilótaképzés, és csörlős sikló repülés is.

 

A gödöllői reptéren a reptér halottai számára emlékparkot alakítottak ki, de itt meg kell jegyezni, hogy a reptér történetében volt olyan 23 éves időszak, amikor a sok ezres ugrás és repülés során egyetlen baleset sem történt.

 

Titkárunk, Léber Istvánné megköszönte a számunkra sok új információkkal teli előadást, majd rövid szünetet adott.

 

  1. napirendi pont: Kihirdetésre került, hogy a novemberi klubnapunk a meghirdetett 22-e helyett 15-én lesz!

 

  1. napirendi pont: Születés-és névnapjukat ünneplő tagtársaink köszöntése.

 

  1. napirendi pont: Megszavaztuk, hogy a decemberi klubdélutánunk a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban legyen terített asztalok mellett.

 

Írta: Lányi Aladár nyá. őrnagy és Mátrai Zsuzsa klubtagok

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.