Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2016.04.21 Klubdélután

Klubdélután 2016. április 21. csütörtök 14 óra

 

Vendégünk volt Pataki Pál, a Gödöllői Nyugdíjas Egyesület Elnöke.

 

  1. napirendi pont: Előadás: A városfejlődés története.

Előadó: dr. Jenei László egyetemi tanár, a IV. választói körzet képviselője. Alábbiakban az előadás összefoglalását közöljük.

 

A városfejlődés szakaszai: antik város, városállam, feudális város, Hanza város, reneszánsz város, modern nagyváros, agglomerációs szakasz.

 

Már időszámítás előtt a 4. században voltak antik városok Európa délkeleti részén. Hellász (Görögország) városállamok az antik városok összessége, a Balkán félsziget déli részén, az Égei-tenger szigetein, Kisázsia nyugati partvidékén terült el. Antikvitás, tervszerű építkezés és a demokrácia jellemezte. Ezek később a Földközi-tenger partjain, Szicíliában, és a Fekete-tenger, a Márvány-tenger partjain is létesített gyarmattelepeket.

 

Róma fejlődött először. Augusztus császár idején élte fénykorát. Európa jelentős részére, Észak-Afrikára és Elő-Ázsiára terjedt ki. Építési szabályozást alakítottak ki, meghatározták az épületek magasságát. Kialakult az uzsora és a lakbér. Gazdasági fellendülés volt a jellemező.

A barbárok betörése miatt ezek a városok elpusztultak. A lakosság erősen lecsökkent, mert az emberek elmenekültek.

 

Bizánc (Konstantinápoly) az i.e. 500-as években kezdett épülni. Konstantin császár idején nagy volt a fejlődés. Jellemző volt ebben a városállamban az antik világból való átmenet a feudális városba.

 

A feudális városokat fal vette körül a támadások elleni védekezés miatt. Ezek a feudális városok az uralkodók, főpapok székhelyei voltak. A fejlett kézműipar és a kereskedelem helyenként a feudális városokat feudális államokká fejlesztette, amelyekben a kultúra és a művészet is jelentős fejlődésnek indult.

 

A főníciaiak tengeri kereskedelme hozta létre az első nagy kikötő városokat. A gazdaság megerősödésével megindultak a városok harcai a hűbérurak ellen. Ilyen összefüggés volt a Hanza városok szövetsége, melyek a kereskedelemben segítették egymást.

 

A modern nagyvárosok fejlődése, az agglomerációs szakasz: a fejlődéssel együtt országonként többé vagy kevésbé külső formájában és a lakosság életmódjában kialakult városiasodás. Kézművességből, kereskedelemből, bányászatból éltek. A külső ellenség, vagy a feudális urak támadása ellen falakat építettek, gondosan őrizték a városkaput, azt éjjelre bezárták. A tornyokban állandó őrség tartózkodott. Emeletes házak épültek, az utcák keskenyek, görbék voltak. A legelemibb egészségügyi berendezések hiányoztak. Nem volt vízvezeték, csatorna, szeméthordás, nem ismerték a közvilágítást.

 

A városodásban Itália városállamai és a Közép-Európa egyes városai emelkedtek legtöbbet. Ezek voltak a reneszánsz városok.

 

A modern nagyvárosok kialakulásáról a tőkés ipari fellendülés (ipari forradalom) és a világkereskedelem segítette (Amsterdam, London). Modern városokká az iparvárosok váltak. A gyapjúipar tette nagyvárossá pl. Manchestert, a vas és acélipar Sheffieldet, a textilipar Lyont. Az ipari termelés a városi lakosság számának gyors növekedéséhez vezetett, mivel a munkalehetőség miatt az emberek a városokba tömörültek (agglomeráció).

 

A városokban elkülönült a polgárság által lakott rész (központ) és a gyárak közelébe épült munkás városrészek. Ezek között nagyok voltak az ellentétek. A belvárosban parkok, széles utcák, kulturális intézmények, iskolák épültek, megindult a közművek építése. A munkásnegyedekben legfeljebb templomok és kevés számú iskola építésére jutott. Magas lakbérű bérházak épültek (egy szoba, konyha, WC a folyosó végén) Ezen kívül a bérházak mellett maguk által összetákolt viskókban lakott a munkásság zöme.

 

Az agglomeráció árnyoldalai: munkás sorházak, azonos porták, kis telkeken, kevés zöld terület, a gyárak miatt füstös, ködös, rossz levegőjű. Sok betegség, kolerajárvány a piszkos, szemetes környezet miatt.

 

Angliában gondoltak először arra, hogy lakhatóbbá kell tenni az emberek életét, úgy, hogy felfelé kell építkezni (Le Corbusier). Az épületek között nagy távolságot kell hagyni, parkosítani kell, a nagyvárosok köré kis városokat kell építeni kevés létszámmal (szuburbanizáció).

 

A szocializmusban eltűnik a város és a falu közötti nagy különbség, nem jellemző a szuburbanizáció.

 

Amerikában kialakult az autók tömeggyártása (Ford), és ez lehetővé tette, hogy az emberek távolabb költözzenek a városközponttól.

 

Napjainkban jellemző, hogy kijjebb laknak a belvárostól és autóval, vagy helyközi vasúttal, HÉV-vel járnak be a munkahelyekre. Az informatika lehetővé teszi a dezurbanizációt, amikor az emberek elköltöznek szép tájakra, erdős, hegyes vidékekre, ahol jó a levegő és onnan járnak be dolgozni. De van olyan folyamat is, amikor tehetősebb emberek, főkét fiatal szakemberek a városokban olcsón felvásárolják a lepusztult ingatlanokat, felújítják azokat, és visszaköltöznek a belvárosba. Egész telepet alakítanak ki. Ez a reurbanizáció.

A városfejlesztés alapján alakul ki a post-szuburbanizáció, amikor egyes szakterületeken központok alakulnak ki pl. Gödöllőn az egyetemi oktatás, a gyógyszerszakma és a logisztika területén.

 

Dr. Jenei László előadásából sok érdekes ismeretet gyűjthettünk. Szerettünk volna a Gödöllőt érintő eredményekről és a jövőbeni elképzelésekről többet hallani.

 

  1. napirendi pont: A születés- és névnaposok megünneplése, kerekévfordulósok köszöntése.

 

  1. napirendi pont: Bejelentések: - komáromi kirándulás – Balassi Egyesület rendezvénye a Honvéd Kórház rendelőjében - klubtevékenységünk féléves értékelésének előkészítése (Balatonkenese) – központi ünnepség az 55. évfordulóra.

 

Írta: Mátrai Ferencné klubtag az előadás anyagából

Fotó: Tóth Péter Csaba nyá. mk. alezredes, klubtag

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete 2016.04.21 Klubdélután