Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Élménybeszámoló_Hortobágy 2022

2022.09.09

                                             A Hortobágy „vad arca”

 

 

Az elmúlt két évig tartó hosszú kirándulási szünetünk után most végre utazhatunk.

 

Így esett, hogy éves, előre tervezett útjaink mellett többek kérésére a Hortobágyra is ellátogattunk.

Az út egyik különlegessége, hogy ez most nem a szokásos autóbuszos kirándulás volt – vonattal utaztunk.

 

Szerencsénkre ezzel az ún. Tisza-tó expresszel közvetlenül, átszállás nélkül mehettünk egészen Hortobágyig. Útközben az ablakon át gyönyörködhettünk a Tisza-tó víztükrében, a vonat zajától felröppenő madárseregben.

 

Tiszafüred után érkeztünk az „igazi” Hortobágyhoz – végeláthatatlan síkság, néhol erdőfoltok, a hőségtől kiszáradt zsombékok, itt-ott egy felbukkanó riadt őzike, vagy elinaló mezei tapsifüles.

A pusztán most virágzik a szikesek egyik ékessége a liláskék sóvirág és a sziki üröm, balzsamos illata lengi be a tájat. Más ez a vidék – különleges, a maga nemében igazán szép és pótolhatatlan.

A Tisza szabályozása előtt még gazdagabb élővilág tenyészett itt – ártéri erdők, áthatolhatatlan nádasok, mocsarak borították a tájat. A víz elvonultával aztán kiszáradt, jóformán már csak legeltetésre lett jó. Így alakult ki akkortájt az itteni legeltető csikós-gulyás élet.

 

Megérkezésünk után rövid sétával gólyafészkes, gondozott porták között értük el kirándulásunk első állomását, a híres Hortobágyi Madárkórházat. Sérült, sok esetben az emberi felelőtlenség áldozatává vált tollas betegeket gyógyítanak itt. Törött szárnyakat, lábakat műtenek, hiányzó csőröket pótolnak. A kórtermekből kikerülő gyógyulgató betegeket aztán a kinti rehabilitációs röpdékben készítik fel a majdani szabad életre. A kórház híres lakója Negró, a beszélő holló, aki ugyan nem beteg, de valahol ember nevelhette fel, megtanította beszélni. Nem tudni hogyan és honnan – azt nem mondta még eddig el – kiszökhetett régi gazdájától és végül itt talált új otthonra.

Ezeknek a kis betegeknek nem vihettünk süteményt, csokoládét, de reméljük, hogy látogatásunkkal mi is hozzájárulhattunk a kórház áldozatos tevékenységéhez.

 

A déli időben árnyas szárnyék alatt fogyasztottuk el az idekint az üstben főzött finom hortobágyi gulyást és a tapasztott kemencében sütött buktákat. Sok időnk nem maradt nézelődésre a számtalan bográcsot, cserépfazekat, karikás ostort és még ki tudja, mi minden mást áruló piactéren, mert máris indultunk ki az igaz vad Hortobágyra.

 

Ahol kerek az ég alja, a végtelen pusztában olyan állatokkal találkozhattunk, amik akkor éltek itt, mielőtt az ember megjelent volna ezen a tájon. Az ember aztán átalakította a tájat, vadászott rájuk, így legtöbbjüknek már írmagja sem maradt ezen a vidéken. A látogatók számára szerkesztett pusztai nyitott, úgynevezett „szafari” autókból közvetlen közelről is láthattuk a több mázsás egykori őstulok mai rokonait, a legelésző vadlovakat, akik fejüket összedugva most is mindig körben állva pihennek-alszanak, mert ha őseiknél támadt a farkas, hátsó lábaik erős együttes rúgásaival űzték el azt. Ebben a hőségben irigyeltük a tócsában dagonyázó, kéjesen röfögő vaddisznót, a tavacskában hűsölő és az eledelt váró kedves kis sakált, a Veresegyházról származó szelíd fürdőző farkasokat és azt a vadmacskát is, amit sajnos nem láthattunk, mert mélyen elbújt menedéket nyújtó hűs odújában.

 

Már épp indulni készültünk, mikor sötét fellegek jöttek, úgy látszott vihar közeleg. Ezért félve az eljövendő zivatartól, gyorsan a vasútállomásra utaztunk. Ott az árnyas fák tövében aztán két szem „viharos” eső mellett vártunk hazatérő vonatunkra.

 

A jó hangulatú, napfényes, élményekben gazdag utunkról a kora esti órákban érkeztünk meg az akkorra már kellemesen hűs levegőjű Gödöllőre.

 

 

Gödöllő, 2022. július 27.

 

Írta: Hajnal Irén turisztikai vezető

                                                      

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Hortobágy 2022

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.